Írta T. Austin-Sparks
"Szólt pedig egy másik is: követlek majd téged Uram, de elõbb..."(Lukács 9:61 - Vida S. ford.)
Nagyon sok "követés" zajlott akkoriban. Egy bibliai konkordancia-szótár hamar megmutatja, a "követni" szó elõfordulásának gyakoriságát. A mozgalom közepette ez az ember önkéntelenül ígéretet tett az Úrnak. De ez a fenntartás, a feltételhez kötés volt az a pont, ami elõhívta a híres, sokak által idézett kijelentést: "Valaki az eke szarvára veti kezét, és hátra tekint, nem alkalmas az Isten országára." Az Úr az alkalmatlanság alatt azt értette, hogy nincs "..DE..". Hányan vagyunk, akiket képes fogva tartani, vagy erõsen akadályozni ez a "de". Néha hangozhat így is: "ha, hogyha". - "Könnyû lenne követni vagy szolgálni az Urat, hogyha..." - "Uram, hogyha eltüntetnéd ezt a nehézséget, ezt a fájdalmas tényezõt; ha megváltoztatnád a környezetem, vagy valahova máshová helyeznél; ha ezt megtennéd értem, vagy amazt megadnád nekem; akkor - nos, akkor én is mennyivel többet tehetnék a javadra."
Abban, hogy Krisztus nem rajong az emberek ajánlkozásait látva, sokkal több rejlik, mint amit ez az egyetlen példa jelez. Mindazok fényében, amit most tudunk, számos dolgot megláthatunk.
Elõször is, mi egyáltalán nem tudjuk saját kezdeményezésünkkel követni az Urat. Nem jutnánk túl messzire vele, hacsak nem az Õ személyes meghívása adja meg hozzá a lendületet.Többször is elõfordult, - különösen Péterrel - hogy kéretlenül ajánlkozott az Õ követésére, de Õ mindig elutasító volt, sõt legalább egy alkalommal egyenesen meg is tiltotta ezt. Viszont ha az Úr maga hív minket, és mi nem engedelmeskedünk, az az isteni hatalom megtagadása lenne. Ne gondoljuk, hogy bármit is úgy és akkor tehetünk meg, amikor csak nekünk tetszik. Vagy az Õ szándéka szerint, vagy sehogy.
Tehát, ha egy dologban alkudozásba kezdünk az Úrral egy "de", egy "ha", vagy bármi más feltétellel, az azt jelenti, hogy alkalmatlannak bizonyultunk. Nem láttuk meg, hogy ez az ügy annyira végleges, annyira kétségbeejtõ, olyan örökre szólóan hatalmas és létfontosságú, hogy nem enged másodszori megfontolást. Az egész a szeretetrõl szól, nem egy az Úrnak tett szívességrõl, vagy magunknak szerzett jótéteményrõl.
T. Austin-Sparks úgy gondolta, hogy amit ingyen kaptunk, azt továbbadnunk is ingyen kellene. Ennek megfelelően az ő írásai sincsenek szerzői jogokkal védve. Ha Te is szeretnéd másokkal megosztani ezeket a műveket, kérjük, hogy tiszteletben tartva a szerző kívánságát, add Te is szabadon - költségmentesen, változtatások és szerzői jogok fenntartása nélkül..