Írta T. Austin-Sparks
"Amikor Krisztus, a mi életünk megjelen..." (Kolossé 3:4)
A Szent Szellem egyik legfõbb célja, hogy a hívõk ténylegesen azonosuljanak Krisztussal, mint feltámadott és felmagasztalt Úrral, és az Õ feltámadott élete valódi életélményükké váljék. Ahogy az idõ a beteljesedés - Krisztus megjelenése - felé közeledik, kétféle jelenség kezd egyre világosabban kirajzolódni. Egyrészt a dolgok, emberek, mozgalmak, intézmények, szervezetek stb. válnak uralkodókká, maguk után vonva a többséget, és megkötözve a sokaságot. Másrészt az ezekben való csalódottság és kiábrándultság fokozódásával egy bizonyos kisebbség magához az Úrhoz fordul majd, egyedül Benne találva meg az életét.
Három útja lesz mindezeknek. Az egyik az antikrisztusi alapelv félreérthetetlen kifejlõdése; amelyik feltétlenül el fogja utasítani Krisztust, vagy legalábbis arra törekszik. A másik a teljes Krisztust helyettesítõ emberalkotta kereszténység, egy élet-utánzat, amely a saját hajtóerejébõl születik és mûködik. A harmadik egy mély és õszinte keresés a valóságért, igazságért, és magának az Úrnak a belsõ megismeréséért. Az elsõ esetben puszta emberimádatról lesz szó, emberi erõben: a humanizmus félelmetes túláradása, az ember csodálata és dicsõsége. A harmadikban teljességgel Krisztus jelenti majd az életet.
Ha a keresztyént valamilyen dolog kötözi meg, például egy tanítás, hagyomány, közösség, mozgalom vagy személy, annak a végeredménye egy korlátok közé szorított élet lesz, késõbb zavartság és csalódottság, talán még rosszabb is bekövetkezhet. Az Újszövetség félreérthetetlenül tisztán és világosan fejezi ki, hogy a dolgok végsõ rendeltetése, hogy "Krisztus legyen minden és mindenekben". Meg kell tanulnunk, hogy Isten Szent Szellemének az a valóságos munkája, hogy mindent magának Krisztusnak rendeljen alá. Krisztus kell, hogy legyen a mi szellemünknek, "belsõ emberünknek" az élete, úgy, hogy ne önmagunkban, ne másokban, és ne is különbözõ dolgokban, hanem az Úrban legyünk erõsek. Egyedül az Õ ereje által fogjuk átvészelni a viszontagságokat.
Krisztus kell, hogy legyen az élet az értelmünk számára. A természetes megértés és indoklási készség hiányában tanácstalanság vesz erõt rajtunk, de a Szent Szellem tanít és vezet majd bennünket.
Krisztus kell, hogy legyen az élet a testünk számára. Ezt úgy kell értenünk, mint isteni életet a fizikai testben. Nem mindig az az Úr szándéka, hogy meggyógyítsa a testet, de mindig annak életévé akar válni, a szenvedésekben is, hogy betöltse az Õ tervét.
Ez maga az Úr, és a megvalósulás érdekében a terv gyakran szemben fog állni egy természetünkbõl fakadó tehetetlenséggel. Az Õ feltámadásának ereje a Krisztussal való egység törvénye elejétõl végig. Ezekben a napokban szörnyû nyomás nehezedik az Úr népére. Ellenségük nemigen nyugszik. Az egyedüli elégséges erõ az Úrban magában, mint a mi életünkben van meg.
Barnabás kezdettõl fogva buzdította a hívõket,"hogy állhatatos szívvel maradjanak meg az Úrban"(ApCsel 11:23). Íme egy kijelentés arról, hogy egészen addig szorongattatásban lesz részünk, amíg "Krisztus, a mi életünk megjelen.."
T. Austin-Sparks úgy gondolta, hogy amit ingyen kaptunk, azt továbbadnunk is ingyen kellene. Ennek megfelelően az ő írásai sincsenek szerzői jogokkal védve. Ha Te is szeretnéd másokkal megosztani ezeket a műveket, kérjük, hogy tiszteletben tartva a szerző kívánságát, add Te is szabadon - költségmentesen, változtatások és szerzői jogok fenntartása nélkül..